Hiszem...



Igaz még egy meccs vissza van az évből, amire nem vagyok kíváncsi, így van ez már egy ideje, de ideje összeszedni a gondolatainkat is! Alig várom már az új stadion megnyitó mérkőzését, remélem, nem csúszik az átadás, de nem vagyok kíváncsi a csapatra. Ez kettősség. Ambivalencia.

Nagyon örülök, hogy már női röplabda szakosztályunk is van - de komolyan - és hogy szépen épül a mi nagy klubunk, úgymint a stadionunk. Ez is szuper! Az utánpótlás végre úgy szerepel, ahogy már vártuk; jó eséllyel, jövőre már az elitcsoportban erősödhetnek ifjaink. Ez örömteli. Ezzel szemben ott a nagycsapat kiábrándító botladozása. A sírás kerülget. Második kettős érzelem kitörés.

Csodák pedig nincsenek - tarja a népi bölcsesség. Bódog-csoda. Akkor most olyan sincs? Szerettük volna azt hinni, hogy van, szerettük volna azt gondolni, hogy edzőnk közepes játékosokból élcsapatot farag. Hittünk benne, talán még hiszünk is. Mostanság viszont olybá tűnik, ő is csak egy magyar srác, vándorlegény, kicsit korlátozott taktikai repertoárral a hátizsákjában. Úgy tűnik, nehezen kezeli a konfliktusokat, inkább azok irányítják az ő cselekedeteit, semmint ő maga a történéseket. Sodródik.  Sérülékeny.

Valaki mondta a neten, annyi pont körül tartunk most, mint tavaly, a kilátásaink egy szemet sem jobbak, mint voltak Horváth Feri idején. Talán igaz, talán nem. A játék minősége azért egészen más! Az akkori kilátástalan játékunk mostani indexe kiábrándultra módosult. Javult? Jó néhány meccsen sajnálatosan. Nem tudom, de egy biztos, bizonytalan, mondhatni ambivalens vagyok a magas lelátóról nézve a történteket.

Szabó után Sántha a sorban, vezet vagy irányít? A különbség árnyalatnyi, messziről fel sem tűnik, megy minden a maga útján. Permanens sötét alagút, egy irányba vezet, kicsit lejt is talán. Valahogy nem látom azt a bizonyos fényt sem, innen fentről. Pedig sóvárgok érte, mint hat hónapos tél után észak emberei a napfény első sugarára. Látszólag megyünk az úton, ami tart valahova, de a célok hiányoznak. A stabil gazdálkodás nem cél, az csak egy állapot. Egy biztos, Diósgyőrben sportszakmai célok nélkül elsőosztályú focicsapatot üzemeltetni a szurkolók szembeköpése. Bűn. Mert ez Miskolc! 

Tamás szerint is az a sorsunk, hogy a kiesés ellen küldjünk. Az nem cél, az szintén csak egy kellemetlen állapot. Hiszek neki, meg nem is! A két elit csapat lehetőségeivel persze nem versenyezhetünk, de meggyőződésem, hogy semelyik másik csapat sincs jobb helyzetben, bármelyikkel felvesszük a versenyt, csak meg kell tanulnunk versenyezni! Tamásnak is. Meg kell tanulnia elfogadni Kitl Mikit a hiányosságaival együtt, mert jó szellemű srác, hasznunkra lehet, mindegy, mit mutatnak a számok. Azok csak számok. Meg kell tanulnia, hogyan kezelje Makrai villongásait, mert van benne potenciál, veszélyes támadó, kis szépséghibával. Nincs tele a keret gólkirály jelöltekkel! Meg kell ismernie Nono lelkét, mert ő a csapat lelke és ha nincs a pályán, akkor nincs is lelkünk! El kell fogadnia, hogy az is védekezés, ha nála van a labda és támadunk, mert az is védekezés! Mondják, a legjobb.

Meg kell tanulnod csak előrefele nézni és sosem hátra, mert az nem sport, az még csak nem is hit, csak hitetlenkedés Tamás. Ha nem hiszel magadban, ha nem hiszel a játékosaidban, akkor ők sem hisznek majd benned. Azt úgy hívják, vég. A döntés a te kezedben van. Nemcsak hátra, világi életünkben felfelé nézegetni sem érdemes, csak magunkra számíthatunk, magadra, a játékosaidra és ránk, szurkolókra. Meg a hitedre Tamás. Ha elvesztetted, akkor elvesztünk.

Hajrá Diósgyőr!


Ügyek.



Ügyek mindig vannak. Az egyesült államokbeli zaklatási botrány begyűrűzött hozzánk is. Színésznők, balett táncos fiúk hallatják a hangjukat, biztosan nem alaptalanul, vagy talán jobb lett volna, ha egyesek csendben maradnak?! Világhíres filmsztárról derül ki aztán odaát, hogy kisfiúkat zaklat, szexuálisan túlfűtött igényeinek kielégítésére. Filmstúdiók, hírességek nyilatkoznak meg a különböző ügyekben. Elítélnek, elhatárolódnak, felfüggesztenek, sorozatot félbehagynak. A jövőkép nem túl rózsás, építkezni mindenesetre a hasonló tartalmú esetekből nem tudunk. Gyermekeinknek példaképet a celebek világából választani manapság kockázatos, mert ki tudja, kiről mi derülhet ki másnap?! Aztán kezdheti az egészet előröl.

És, hogy én is a legelején kezdjem - mert ügy az nálunk is van, hogy még véletlenül se maradjunk ki, pontos elnevezése: Busai-ügy -, és ne a végére biggyesszem oda a "na én megmondtam" lózungot, bele is vágok.

Klubunk egyik alkalmazottjával a népszerű kommunikációs csatornán heves vitába keveredtem fentebb említett játékosunk leigazolása okán. Mondjuk úgy, nem helyeseltem főszereplőnk ide hozatalát. Szakmát félretéve, a habitusát, a hírekből ismert cselekedeteit soroltam ellenérvként. Mellettem állt még az évtizedes tapasztalat, miszerint Pestről idehozni srácokat nem szerencsés, nem szokott bejönni, többnyire valamilyen ügy a vége. Vagy hamar távozik az illető - a közelmúltból sem ismeretlen a történet -, mert nem tudja megszokni a közeget, vagy a szurkolótáborral kerül olyan konfliktusba, amit hívhatunk akár kibékíthetetlennek és kényszerből lép. Sőt, olyan is volt, amikor ide akart jönni, hozták volna, de a népharag már azt sem engedte meg a jóembernek, hogy megyehatárt lépjen.

Az eset pontos taglalásától eltekintenék, mindenki ismeri a körülményeket.

Emberünk megkapta méltó - egyes szurkolótársaim szerint nem elégséges - büntetését. Pénzbüntetés lett a vége, nem kicsi, de neki ez  meg se kottyan. Talán helyesebb lett volna a tartalékba száműzni, jegelni, vagy ha létezik rá jogi eszköz, akkor felbontani a szerződését? Ki tudja?

A döntés racionálisnak tűnik, semmint érzelminek. El kell fogadjuk, edzőnk kompetenciája a döntés joga, a felelősség nem különben. Pláne, ha legutóbbi bejegyzésemben tett megállapításoknak nem akarok ellentmondani, akkor dőreség lenne elküldeni, bizonyítson a pályán! Annál is inkább, mert mint ott is mondtam, éreztük a hiányát a középpályán az elmúlt meccsen, ez nem vitás. Jelen helyzetünkben hátrányba kerülnénk, ha eltanácsolnánk. A lehetőséget még egyszer megkapta, a többi rajta múlik. Persze a mostani döntés nem zárja ki azt, hogy a téli szünetben, egy nagyobb keretátalakítás során elváljanak az útjaink. Én mindenki helyében erre készülnék...

Zsoldosok. Persze létezik a jelenség a fociban is, de legalább a tisztesség látszatát próbálnák fenntartani az érintettek! Ugrai Roland nyilatkozatából is lejön, hogy a foci modern világában a klubhűség elcsépelt szólam, ritkább, mint a fehér holló, elvesztettük a nyolcvanas évek végén valahol. Azóta nem találjuk, itt-ott felbukkan néha, aztán újra szem elől veszítjük. Játékosok úgy váltanak klubot, mint mi fehérneműt, meg se kottyan a srácoknak a városi riválishoz igazolás. Nem úgy a szurkolóknak. Vegyük csak a világsztár Neymar esetét! A jó brazil fiú karrierjét eldobva, a nagy pénz csörgésnek engedve igazolt Párizsba, de azért arról szóólnak a hírek, hogy visszafelé kacsingat, nem érzi jól magát új állomáshelyén.

Vagy igaz, vagy nem. A médiának viszont kellenek a főcímek. Nagy a szerepe a korlátlan, felelősséget nem vállaló nyilvánosságnak olyan ügyekben is, amelyek nem is ügyek.Szemernyi lelkiismeretfurdalás nélkül teregetik ki bárkinek a szennyesét, tesznek tönkre embereket, családokat, majd rögtön egy új sztorira vetik magukat, mintha mi sem történt volna a múltkor egy észek-kelet magyarországi városban, egy meggondolatlan fiú helytelen döntése kapcsán.

Ki-ki vérmérséklete alapján ítélkezzen, a többit majd az idő úgyis kiforrja!

Hajrá Diósgyőr!

Tél van.



Már az első fagyos reggeleken hizlalta jégen megcsúsztunk. Valahol várható volt. Tudtuk, hogy a Balmazújváros kontrázni fog, de úgy látszik, nem erre készültünk. Vagy nem jól készültünk rá. Pedig kellett volna. Hidegzuhanyként ért minket a nyári vereség is, de úgy látszik, nem tanultunk belőle. Sebaj, így legalább néhányan, gondolok itt edzőre, csapatvezetőre, játékosra, tiszta képet kaphattak róla, hol is tartunk valójában. De ez lehet, hogy naiv bizakodás a részemről. Egyedül mi szurkolók okolunk csak, de mi sok mindent nem tehetünk annak érdekében, hogy másként legyenek dolgok.

Bacsával kapcsolatban teljesen igaza volt Bódognak, akkor is támogattam a véleményében, amikor nem foglalkoztatta. Bacsa egy harmadosztályú játékos, kár erőltetni, reménytelen. Makrai állítólag keveset fut, azért került a fakóba. De akkor miért is hozta fel Bacsát? Ha valaki keveset fut, akkor ő igen. Anno ezért adtuk kölcsön, mert nem tette oda magát rendesen, elszállt magától. Makraival kapcsolatban is igaza lehet a szakvezetőnknek, de nem ez a megoldás. Szerintem még megmenthető a srác! Conte is a fejébe vette, hogy Diego Costa nem kell neki, azóta is szenved a Chelsea. Nem az a megoldás, hogy ilyen szűk keretnél kihagyjuk az egyik legveszélyesebb csatárunkat! Sokat kell még Bódognak is tanulnia.

A múltkori bejegyzésemben lehúztam Óvárit, láthattuk most is, hogy nem alaptalanul. Sajnálom is kicsit a srácot, mert korábban is felhívtam a figyelmet rá, hogy egy gyerekre nem lehet építeni a fiatal ajánlást! Ez már Nemes esetében bebizonyosodott. És akkor itt merül fel a másik indokolatlanul mellőzött, Kitl neve. Nem lehet érzelmekre és csak számítógép programokra építve irányítani egy csapatot! Bódog Tamas kettes számú tanulság.

Mindamellett igaza volt Tominak, a Balmazújváros megint jobban harapott, jobban akarta a győzelmet. Nem elég a cipőt felküldeni a pályára! Kell annál jobb motiváció, hogy a múltkor tulajdonképpen megaláztak minket? Úgy látszik ez is kevés volt. Ez nagyon szomorú. Most nem kéne emelt fővel járkálni a városban, nem kellene hangzatos interjúkat adni egy-egy jól sikerült meccs kapcsán! Szerénynek kellene maradni, sokat dolgozni, alázatosan edzeni, tettekkel és nem szavakkal bizonyítani! Sportemberként kellene már viselkedni végre, mint egy igazi profi, aki tudja, mit akar.

És hogy még tovább védjem Bódogot, a kritikák mellett, meg kell jegyezni, hogy nagyon szűk a keretünk. Azért is vesztettünk el ezt a meccset - persze sok egyéb ok mellett - , mert a Balmazújváros, velünk ellentétben minőségi cseréket tudott a pályára küldeni. Mit mondok? Úristen! Ezt nem hiszen el! Egy kiesőjelölt? Pedig igaz. A modern fociban egy csapat nem az a tíz ember, aki a kezdőrúgás pillanatában a pályán van, a cserék is a taktika részét képezhetik. Erről kaptunk leckét az előző fordulóban. De most a sírás kerülgetett, amikor a kispadra néztem. Hátra még csak-csak van cserénk, de előre semmi! Talán Bódog is hibás, hogy minden használható csatárunkat a kezdőbe jelölte, de ez még nem változtat a tényen, hogy nagyon vékony a jég! Soha nem hittem volna, hogy egy szerintem egyébként kiegészítő emberként számba vehető Busai hiányozni fog a pályáról. Ez is megtörtént. Na és Bacsa meg Óvári megváltó csatárcsereként pályára küldése, mit szépítsük, egész egyszerűen szánalmas volt.

Ez a keret még a “megboldogult” Szabó Tamás hagyatéka! A téli szünetben meg kellene erősíteni, de erre semmi esélyt nem látok, tekintve az előző posztomban is hivatkozott Sántha interjút. Így meg csak annyit mondhatok, egyre keményebb tél elé nézünk és a ravasz sem hozza majd el a várt kivirágzást. Ne legyen igazam, de így nem lesz teltház, még a pályaavatón sem. Nem csak várat, de teltházas stadiont sem lehet szarból építeni.

Hajrá Diósgyőr!

Közeleg a tél.



Zajlanak az események mind a honi, mind a nemzetközi foci világában.

Kinevezték az új kapitányt, a belga Leekens irányítja mostantól a nemzeti csapatot, lelkük rajta. Közben bejelentkezett a posztra Shane Tusup, ami viccnek sem rossz, de egyáltalán nem vicces! Én már régen ajánlgatom kapitánynak Kemény Dénest, de most komolyan! Nemzeti büszkeségünk férje, egyben edzője elmondása szerint azzal álmodott, hogy ő áll a nemzeti csapat kispadja mellett, jól nem játszunk, de sokkal jobban akarjuk a győzelmet, mint tettük azt korábban. Mit mondjak? Nem ártana, ha így lenne minden meccsen...

Doll neve felmerült a Hamburgnál, Neymar megbánta, hogy eligazolt a Barcából, új csapatát ugyanakkor eltilthatják a nemzetközi szerepléstől?! Zidane-t Joachim Lőw válthatja a Real kispadján, Messi után Ronaldot is megfenyegette a terrorszervezet! Zajlik az élet.

Persze elsősorban engem az érdekel, hogy négy vesztes meccs után végre nyertünk, még hozzá sorozatban hármat, ennek következményeként a minket megillető helyre kerültünk a tabellán. Ennél már csak jobb jöhet! Játékban persze eddig sem voltunk rosszak. Hogy barátomat idézzem a Paks meccs után: “Jók voltunk, fordulatos, izgalmas, viszonylag magas színvonalú meccset játszottunk. Csak kikaptunk.” Kitételekkel együtt véve tehát jók vagyunk, jó focit játszunk. El kell persze fogadnunk, hogy itt-ott hiányzik a minőség, ne várjunk hibátlan passzjátékot, pontos, gyors támadás vezetéseket, egész meccsen át tartó letámadást, öt gólos győzelmet minden alkalommal. Amit elvárhatunk az az ellentmondást nem tűrő, győzni akaró hozzáállás! Aztán hogy ez mire volt elég, azt meccs végén megmondom...

Öt olyan tél eleji meccsünk van vissza, amelyek bőven nyerhetőek! Persze ilyenkor szoktak jönni a gondok, lásd dupla bé, azaz balmazújvárosi blama. De ne legyen igazan és viselkedjünk végre úgy, mint egy igazi, stabil középcsapat, amelyik a nagyokat üldözi és nem úgy, mint egy visszafelé tekintgető, térdremegős, bizonytalan, csak szavak szintjén erős kiscsapat.

Persze nagy csapat sem vagyunk. Nyilvánvalóvá tette ezt újdonsült ügyvezetőnk is, belépő nyilatkozatában. A téli szünetben se várjunk címlap-igazolásokat, titkos szponzorokra is kár vágyakozni, jobban járunk, ha a földön maradunk mindkét görbe lábunkkal! Lipták Zoli is elmondta a hivatalos honlapnak adott interjújában, hogy nem nézi a tabellát, hiszen idén nem a bajnoki cím, hanem egy masszív középcsapat kialakítása a cél. Ámen.

A szakmai munka Bódognak és stábjának köszönhetően kiváló! Mindennek ellenére tudható, közel sem elégedett Tamás sem a látottakkal, tanúskodik erről a nagyarányú győzelemmel zárult Vasas meccs utáni nyilatkozata. Alapvetően mi szurkolók is elégedettek lehetünk a látottakkal, a lehetőségeinkhez képesti szerepléssel, de nem állom meg szó nélkül a következőt! Mea culpa! 

Óvári állandó erőltetése vagy egy szakmai öngól Bódog részéről, vagy ennyire siralmas helyzetben van még az utánpótlásunk, hogy alkalmanként sem tud másokat szerepeltetni a fiatal ajánlás betartására. Megemlítendő itt, hogy a Zsivóczky Gyula vezette U17 remekel, esélyesek vagyunk az elitbe jutásra! Óvárira visszatérve, tökös a srác, meg biztosan tehetséges, de az ő korában Faggyas Milán már szórta a gólokat. Emellett Óvári védekezése, passzpontossága, párharcerőssége a nullához tendál, úgyis mondhatjuk pályára küldésével emberelőnyt adunk az aktuális ellenfélnek. Nem hiszem el, hogy ilyen szarul állunk, hogy nincs még 10 ilyen srác a kettőben, Kitl Mikit nem is említve, mert az ő esete egy külön beszélgetést megérne Tomival néhány korsó mellett. Nem akarom én a feszkót kelteni, biztosan szorgalmas gyerek is Zsolt, az edzéseken is bizonyítja ezt, de megmérettetett és könnyűnek találtatott. Minek szépítsük? Aki ezt nem látja az vagy vak, vagy vakmerő, mint a cigány lova abban a bizonyos viccben. A megyéből hozok tíz jobb képességűt, ha kell...

Jó az irány, tetszik amit csinálnak a klubnál, minden szinten, minden tekintetben. Szó se róla! De ami krumplileves, azt ne már hívjuk Újházi tyúkhúslevesnek, könyörgöm!

Semmi sem veszi el a kedvem persze, hogy megvegyem a bérletet az új stadionba karácsonyi ajándéknak, magamnak, ha tartjuk ezt az irányt! Meg ha lesz bérletárusítás.

Hajrá Diósgyőr!


A gépkocsivezető, a közteres és a büfés.


Miután lebillentett, megbüntetett, megvajazta, elindul meccsre. A játékvezető. A frusztráló hétköznapok után újra ő lehet a király. Sorsok, pontok, hangulatok, vigasztalan lelkek fekszenek a lábai ellőtt. Most aztán megmutathatja ennek a nyomorult világnak, a lelátói csürhének, kritizáló edzőnek, ki is ő valójában!

Még hogy őt meri valaki a szájára venni, hogy kövér, vagy alkalmatlan?! Majd meglátjuk, ki nevet a végén. Dehogy fog ő kezet olyanokkal, akik megsértik, kioktatják szabályokból, mikor ő a játékvezető, mindezt iskolában tanulta. Tanult ember, már az apja is az volt, játékvezető. Hogy jön ez a kis senkiházi jöttment ahhoz, hogy őt a szájára vegye?


Nézzük sorban a mostanában - mert folyamatosan van - az első tévedést a kárunkra!

Angelov lesgólja az Újpest-DVTK meccsen
Idézet a lesre vonatkozó 11.-es szabályból:

A játékos leshelyzetben van, ha:
  • fejének, testének, vagy lábának bármely része az ellenfél térfelén van (kivéve a felezővonalat) és;
  • fejének, testének, vagy lábának bármely része közelebb van az ellenfél kapuvonalához, mint a labda vagy az utolsó előtti védőjátékos.


Azaz az utolsó előtti! Normális esetben a kapus is Angelov mögött lett volna, de Antal most nem volt ott, tehát két mezőnyjátékosunknak kellett volna a csatár mögött helyezkednie, hogy szabályos gólt láthassunk. Ez nem húsz centi ide, vagy oda, ez durva hiba, a szabályok NEM ismerete! Mínusz 2 pont mozgóképen is:



Aztán ott van az a fékezhetetlen, renitens lelátói söpredék, akik egyebet sem tudnak, mint mocskolódni, pedig ő, a játékvezető a legjobb tudása szerint vezet minden meccset. Mit tehet ő arról, hogy takarásban volt, éppen nem láthatta, vagy nem arra figyelt. És az asszisztens is – köztünk szólva partjelző – nem volt vonalban. Ah! Ennyi pénzért még vonalban is legyen? Még mit nem! És különben is az alapvonali szólt a fülesére, hogy les volt! Mert ő maga épp egy fűcsomót próbált suta mozdulatokkal kerülgetni boxtól fénylő csukájában.

Varga Kevin nyújtottlábas "labdaszerzése" a DVSC-DVTK meccsen
Nézzük mindezt a Szövetség YouTube csatornáján, 6:40 körül kezdődik az ominózus jelenet, ami vélhetően újabb pontot, jogos kiállítás esetén esetleg pontokat vett ki a zsebünkből?



David Luiz pirosat érő belépője a Chelsea-Arsenal meccsen. Kisérteties a hasonlóság...

Igen boxolt. Mert nem telik újra! Mert ő nem túlfizetett, elkényeztetett futballsztár, akit ajnároz ez a rohadtul mocskos közeg, nem senkiházi padról-padra milliókat bezsebelő megélhetési edző. Ő csak a játékvezető, a becsület és munka mintapéldánya ebben a velejéig romlott fertőben. Neki gépkocsit kell vezetnie a hétköznapokban, hogy eltartsa a családját, és mikulás csomagokat kézbesítenie mitsem sejtő parkolóbetyárokat regulázva és hát a gyerekek sem maradhatnak éhen az iskolában. És még ezek jönnek neki, hogy nem volt les, meg les volt és David Luizt ezért kiállították az angol kollégák?! Nem is értem...

Makrai nem lese. Látszik, hogy a labda elhagyta Ugrai lábát, de még így sincs lesen a gólszertő.
És akkor, hogy teljes legyen az örömünk, nézzük Makrai szabályos gólját. A mérkőzés összefoglalójában 6:04-től láthatjuk a jelenetet. Két méteres NEM les, mit szépítsük! A fordítás után lélektani előnybe kerültünk volna, nem kérdéses a meccs végkimenetele!



Ja az angolok! Hát azok meg annyit keresnek, hogy húsz centis leseket ítélnek meg szinte száz százalékos pontossággal. Nekik könnyű! Hisz mondom, vagyonokat keresnek. Ha nekem csak a tizede ütné a markomat, én is tudnék refrí lenni. Akár még Angliában is. A múltkor is. Mit beszél nekem az a fekete gyerek? Milyen angol az? Nekem OKJ-s bizonyítványom van róla, hogy tudok angolul. Tagoljon, ne hadarjon, mert ki találom állítani!

Aztán a meccs végén visszavedlik civillé. A játékvezető. Lebillent, megbüntet, megvajaz, elindul haza a nyomorult kis világába senkinek lenni.

A tömeg örjöng, kiabál, motyog, legyint, hazamegy. És nem jön többet. Nekik ez nem kell, nekik ez nem hiányzik, nekik is el kell tartaniuk a családjukat, nem fogják tönkretenni a hétvégi meccseket követő napjaikat dilettánsok, csalók, hazug lélekkufárok miatt. Elég volt!

És a lelátók lassan kiürülnek…