A tavasz 13 pillanata

Miklós tudta. De legalábbis sejtette, mondák neki, emlékezették rá. Mindenesetre mélyen bevésődött az agytekervényeinek szövevényébe. Már nem sok volt hátra. Már ott dübörgött a fülében, érezte a levegőben, rángatózott az izmaiban. Kezdődik. Semmi és senki nem állíthatja meg. A tavasz végérvényesen megérkezett és már csak pár lépésre van az ajtótól, azaz a játékoskijárótól. Nem sokára átrohannak fiai zihálva, egymást lökdösve, hogy minél előbb a zöld - ilyenkor helyenként még barna - gyepet taposhassák, tükör fényes, a mai divatnak megfelelő borzalmasnál-borzalmasabb színű foci csukákban. Támadás!


A hivatalos honlapon sok fórumozó szurkoló társunk már Európa Ligát vizionál, de megtekintve kicsit figyelmesebben, tárgyilagosabban a tavaszi sorsolásunkat az OTP Bank Liga még hátralévő mérkőzéseinek sorát, nem séta galopp az oda vezető út. Persze céloknak, komoly céloknak kell előttünk lebegnie életünk során mindenben, amit csinálunk, de csak a realitások talaján maradva.

Mert nézzük csak az igazolásokat. Tervek azok voltak ott is, méghozzá komoly tervek. A megvalósulás azonban nem igazán úgy történt, ahogy azt csapatunk vezetői szerették volna. Konkrétan azokat a játékosokat nem sikerült leigazolnia a stábnak, akiket előzetesen kinéztek, hogy csapatunkhoz tartozva komoly erősítéssel mehessünk neki a hátralévő mérkőzéseknek. Jöttek mások, olyanok, akikkel nem számoltak. Bár vitathatatlan, hogy nem jártunk rosszul egyik új játékosunkkal sem, de a tények, akkor is makacs tények. Gondolom új kedvenceink ott lesznek este az ankéton, a Szinvaparkban és megismerkedhetünk velük személyesen is.

Első ellenfelünk a látszólag meggyengült KTE, akit ott hagyott a télen egykori kedvencünk Foxi is. Az biztos, hogy őt nem könnyű pótolniuk, ahogy a szerb belső védőt sem. Egyébként visszatért mumusunk, Tököli Attila, aki magyar szinten még mindig csatár tényező, legnagyobb szomorúságomra. Akárki, akármit mond a Kecskemét nem egy könnyű falat pláne idegenben, még ha több mint ezer DVTK szurkoló skandálja is a rigmusokat a "Hírös városban". Ha már rigmusoknál tartunk egy "Ki a fene az a Sallóit?" azért én  szívesen elüvöltenék! Tudatosítva benne finoman, hogy ő Miskolcon még mindig persona non grata. Na de visszatérve a sporthoz, egy győzelem azért megadná az alaphangot egy sikeres tavaszhoz, nem beszélve a bosszú édes ízéről, amit érezhetnénk.

Tehát tekintve a táblázatot hét meccsünk lesz idegenben és hat hazai környezetben. Ha valami komoly eredményt akarunk elérni, gondolok itt az Európa Liga indulást érő 4. helyre, akkor meg kell tanulnunk győzni idegenben is! Persze ez nem újdonság, mindenki ezt fújja. Miki is, Tibi is és még ki tudja ki nyilatkozta ezt a csapat haza tájáról az elmúlt időszakban. Reméljük a felkészülés során begyakorolt új játék rendszerek meghozzák a várva várt sikereket. A győri kirándulást kivéve, az összes idegenbeli ellenfelünk verhető, még hazai környezetükben is, persze ehhez sok minden szükséges, konkrétan például szerencse is. Viszont ha csak az őszi teljesítményünket ismételjük meg az idegenbeli meccseinken, akkor ne is álmodjunk nemzetközi kupáról. Annál is inkább, mert a hazai mérkőzéseink - kivéve talán az utolsó fordulóban a Vasas ellenit - mind rangadónak számítanak és még véletlenül se higgyük, hogy a tizenkettedik ember mindent visz, mint a győztes a híres Abba nótában.

Persze azért én is bizakodó vagyok a tavaszt illetően, de legyünk szerények, mértéktartóak és ne akarjuk húsz év lemaradását egy év alatt behozni, hogy egy klasszikust idézzek, nem szó szerint, bár nem illik. Mindenki tudja, hogy Leisztinger úrról a tulajdonosunkról beszélek. És teljesen igaza van. Örüljünk a gyönyörű és nem mellékesen nélkülözhetetlen új edző pályáinknak, egyre szépülő környezetünknek, jelenlegi helyzetünknek és jövőbeni reményeink gondolatának. Annak, hogy egyáltalán reménykedhetünk a jövőben és nem azon kell mérgelődnünk, hogy megint becsaptak minket és hogyan tovább!

Miklós tudta. Érezte a földben, a vízben, a madarak csicsergésében. Tudta, egyszerűen csak így. Tudta. Azaz tudja, reméljük tudja, mi az elvégzett munka gyümölcse, hogy terem-e az a fa, erősek-e a gyökerei, megingathatatlanok.

Hajrá Diósgyőr!