Félévértékelő - 2.rész

Az előző részben megvizsgáltuk, mi vezethetett Benczés eltávolításához. Röviden összefoglalva, a tavaszi első öt meccsen az öt kapott gól a bizonytalankodások ellenére nem sok, a három rúgott gól viszont annál inkább kevés. Hiába birtokoltuk ellenfeleinknél többet a labdát, a mezőnyfölényt az előző részben vázolt okok miatt nem tudtuk győzelemre váltani. Szentes eddigi munkáságának megfelelően az edzőcsere után le is mondtunk a meddőnek bizonyuló labdatartásról, és átálltunk egy védekező stílusú, kétszűrős játékra. Ilyen rövid idő alatt más választása nem is igen maradt, hiszen védekezni, az ellenfél játékát elfojtani könnyebb, mint elsajátítani egy attraktív, kezdeményező futballt. Nézzük, hogyan alakult ki a Szentes-féle csapat az első öt meccs alapján.



A Paks elleni mérkőzésen a védelemhez nem is nyúlt Szentes, ugyanakkor középpályán egy meglepőt húzott. Sajnos inkább mulatságos lett, mint hasznos ez a lépése. A két szűrő, Sekour és Abdou mellé Vadászt tette jobb oldalra (Gallardo egyéként is sérült volt ekkor még).


Utólag értékelve, talán már ekkor megfogalmazódott benne a három védekező középpályás lehetősége, de Takács még lábadozott a sérüléséből, így ezt a kényszerű megoldást választotta. A másik fontos változás, hogy Seydi kimaradt a kezdőből, így kényszerítve kombinatívabb játékra a csapatot. Fernando mélységi irányítóból előrébb került, Tiszával felváltva játszottak előretolt csatárt. A meccs eredményét tekintve nem jöttek be a számításai. Fernando végképp eltűnt elől, nem volt, aki szervezze a játékot, és a megerősített jobb oldalunkról kaptuk a második gólt. Ugyanakkor Seydi csereként lendületet vitt a játékunkba, a mérkőzés végén esélyünk volt a pontszerzésre. Arra mindenesetre jó volt a meccs, hogy kiderüljön, mi nem működik az elképzelésekből. A Kaposvár ellen így Vadász kikerült a kezdőből, és a helyére Tisza húzódott vissza a jobb oldalra. Ekkor még nem tudtuk, hogy ez lesz Szentes egyik legjobb húzása, megtalálta Tisza számára a kedvező pozíciót, gólt is szerzett már ezen a meccsen. Seydi kezdőként kapott szerepet, először és utoljára a Szentes érában.

Mint az ábrán látható, elég érdekes védekezési formációt választottunk, Abdou a mérkőzés elején a négy középpályás mögött mintegy söprögetőt játszott, de Sisa könnyűszerrel kijátszotta ezt a szisztémát, Abdout kihúzta jobb szélre, hiszen Tisza mögött sokszor maradt rés, és az így középen maradt nagy szabad területről szabadon szervezte a játékot a Kaposvár, és indultak a védelem mögé a csatárok. A ziccereket kihagyták, mi pedig egy Luque helyzetfelismerésből gólt szereztünk. Ez megfogta a somogyiakat, már azt hittük megvan a meccs, mikor védelmi hibák miatt megfordult a mérkőzés. Itt vált végérvényessé, hogy a védelemmel komoly gondok vannak, és sajnos Rados sem heverte ki fejben a Fradi elleni meccset. Ez előre is vetítette, hogy a következő két meccsen nem sok babér terem számunkra.


A Győr ellen jött Sekour fegyelmezetlensége, Rados menetrendszerű hibája és ezzel a vereség. Ennek ellenére több pozitívuma is volt a meccsnek. Abdou sérülése miatt szerepet kapott a felépült Takács, aki bejátszotta magát a csapatba, és csereként beállt Bacsa is, aki biztatóan mozgott ezen a meccsen, és később a győzelmek egyik kulcsa lett. (Említsük meg zárójelben, hogy ezen a mérkőzésen avattunk egy újoncot is, Csirszki Martin személyében. Gratulálok neki). Kezdett összeállni az a csapat, amelyik végre majd pontokat is tudott szerezni. A Debrecen ellen Sekour eltiltása miatt még nem ezzel a csapattal álltunk fel, de Rados végleg kikerült a kapuból, teljesen összetört, más választása nem is volt a szakvezetésnek. Igazából a Loki rutinból elfogyasztott minket, kihasználta védőink tétovázását és két letámadásból simán nyerte a meccset. Ettől eltekintve ez volt az a meccs, ahol partiban voltunk az ellenféllel, játékban talán többet is mutattunk, birtokoltuk a labdát és próbáltunk játszani. Ez biztató volt a folytatásra. Fernando legjobb meccse volt ez diósgyőri mezben, több labdát kapott, mint eddig és próbálta megjátszani azokat. Szentes azonban úgy döntött, nem kísérletezik vele tovább. Ezt a döntést elősegíthette az is, hogy ismét semmire nem mentünk a labdabirtoklással, kevés volt a középpályás futásmennyiség, és a védelmünk bármilyen összeállításban bizonytalan. Ezért lépett, és a Pécs ellen pályára küldte a végre rendelkezésre álló három védekező középpályását, ezzel levéve a védekezés terhének nagy részét a védelemről. Hogy ez miért is működött, arról korábban részletesen írtam a Fontos pontocskák. című posztomban. A kisebb sérüléssel bajlódó Gal helyén Vadász mutatkozott be belső védőként, és innentől Gal kegyvesztett lett. Tajti sérülése miatt két érettségi tétellel a hóna alatt Rakaczki állt a kapuba, és ezzel összeállt a Szentes-féle „alapcsapat”, akik a következő három meccsen az ismét elérhető közelségbe kerülő Európa Liga selejtezőt érő negyedik helyért szálltak csatába.

A fent megfogalmazottakból látszik, hogy nem volt könnyű dolga szakmai igazgatónknak. Egy olyan társaságot vett át, akik nem értették igazán, miért nem jönnek az eredmények, elbizonytalanodtak a sikertelenség miatt, illetve a bundaügy fejleményei és az edzőváltás is nyomott hagytak a csapat mentális erején. Ez leginkább a Kaposvár és Győr ellen látszott, sokszor bizonytalanság, kapkodás formájában jelentkezett, amit mutat az öt meccsen bekapott 10 gól. Ez duplája a sokak által kritizált Benczés-féle csapat góljainak. Fejben rendet kellett rakni, azokat az embereket megtalálni, akik elviselik a nyomást, és ehhez egy taktikát kidolgozni, begyakorolni. Minden elképzelését élesben kellett kipróbálni, nem volt lehetősége edzőmeccseken tesztelni, így az esetleges rossz elgondolások nagyobb hangsúlyt kaptak.


Sorozatom harmadik, befejező részében megnézzük, hogy mitől működhetett ez a meglehetősen védekező taktika, nagyító alá tesszük az utolsó három meccsünket, választ keresek, miért nem sikerült ezzel a játékkal a nemzetközi kupaszereplést elérni. 

Bejegyezte: Mr.D