Rudi jött, látott, …

Klubunk magyar viszonylatban egy nagy fogásra tett szert:  Leigazolta a sokszoros magyar válogatott labdarúgót, Rudolf Gergelyt. Ezen tény és a Videoton elleni meccs apropóján nézzünk néhány gondolatot, milyen irányba mozdulhat a csapatunk játéka, milyen lehetőségek állnak előttünk? Szurkolóink többször szóvá tették, hogy bár gyűlnek a pontok, de a játék akadozik, kevés gólt lövünk. Várható-e javulás ezen a téren, mit tesz, tehet a szakmai vezetés az eredményesség érdekében?

Kezdjük a Videoton meccs tanulságaival, érdekességeivel. Az összeállítás tartogatott meglepetéseket. Leginkább, hogy Abdou kikerült a csapatból, helyére a sérüléséből felépült Takács Peti került. Abdou hasznosságáról megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint elképzelhetetlen nélküle a védekező játékunk, és vannak szép számmal olyanok, akik szerint a támadások kerékkötője. Mindkét félnek igazat adok, szerepeltetése az alkalmazott taktikától függ, amennyiben kontracsapat akarunk lenni, feltétlen helye van a kezdőben, ha támadó focit akarunk játszani, akkor azonban nem engedhető meg a középpályán olyan játékos, akit zavarba hoz a labda jelenléte ill. öncélúan babusgatja azt. Az utóbbi meccseken Abdou már sokkal jobban bekapcsalodódott a támadásokba, szemmel láthatóan Sisa olyan szerepkört osztott rá, ahol felmérhető, milyen lehetőség van az előrejátékában. Ez már a felkészülési meccsekken is tapasztalható volt, amikor Fernando előtt játszott, általános meglepetésre. Utólag már látszik a Tréner szándéka, hogy Abdout ezzel is még inkább bevonja a csapatjátékba. Aztán Elek érkezésével helyreállt a tavalyi rend, és visszakerült megszokott helyére, a védelem elé. Azonban egy újabb igazolás, Rudolf érkezése miatt érdemes elgondolkozni a középpálya átszervezésén. A hírek szerint a legjobban fizetett játékos lesz  a magyar ligában,  ezért szükségszerű, hogy a legtöbbet hozza ki belőle a stáb. Ehhez azonban használható labdákkal kell tömni, meg kell szervezni, hogy eljusson hozzá a játékszer. Itt jön a képbe a Vidi elleni Abdu – Takács csere. Lehetőség adódott, hogy Takács bebizonyítsa, a védőjáték ellátása mellett, többet tud adni előrejátékban. Ebben az esetben megragadhat a csapatban. Nem volt egyszerű feladata, mert olyan mélyen védekeztünk, hogy esélyünk sem volt a labdák nyugodt kihozatalára, az ellenfél már saját tizenhatosunk előtt letámadott minket. Így semmit nem nyertünk a támadások felépítésében. Persze nem mindig a Vidi lesz az ellenfelünk, úgy gondolom Takács kap még lehetőséget. Bár az eddigi tapasztalatok alapján, időnként lassan szabadul a labdától, körülményeskedik. Ebben feltétlen fejlődnie kell neki is. Elek szerepéről sem lehet megfeledkezni. Abdou kiesése esetén is kellő tekintélyt ad a középpályának, megvan a fizikai ereje a párharcok megnyerésére. Itt már mindenképpen gyorsan és jól kell passzolni, ha szeretnénk szépen játszani. Ebben érzek némi hiányosságot vele kapcsolatban, mint a magas játékosok nagyon sokszor, kevésbé fordulékony és labdaügyes. Ebben a pozícióban a vetélytársaknál mozgékonyabb játékosok szerepelnek. Még mindig észlelhető fizikai lemaradás nála, ugyanakkor ha nincs kinek passzolnia remekül megindul előre, legtöbbször csak szabálytalanság árán lehet megállítani. Ebben azonban benne van a támadás folyamatosságának elvesztése is. Tehát ahhoz, hogy Rudi (és vele együtt mi is) győzzön, finomítani kell a belső középpálya játékát, sokkal gyorsabbá és pontossabbá kell tenni a passzokat. Érdemes lesz ezen szempont alapján is nézni az őszi mérkőzéseket. Ha ősszel nem sikerül ezt megoldani a jelenlegi állománnyal, akkor nem lepődnék meg, ha a téli átigazolási szezonban érkezne a középpályára egy labdaügyes játékos. Ebben az esetben pl Elek játszhatna a védelem előtt szűrőt, ott kamatozna az Abdouhoz képest jobb labdabiztonsága. Illetve van egy játékosunk Csirszki személyében, aki alkalmas lehet idővel gyorsabbá tenni a játékunk, de nála kérdés, mikor lesz olyan fizikai és mentális állapotban, hogy az első csapatnál huzamosabban számítani lehessen rá. Tavaly a tartalékcsapatban, idén a Ligakupában mutatott már ígéretes játékot. Őszíntén remélem, hogy a korai profi szerződés hatására nem hiszi el, hogy kész futballista, hanem még pontosabb munkára ösztönzi.
Tehát  egyelőre megjósolhatatlan milyen öszetételű lesz a középpálya. A tulajdonos határozottan egy támadó futball mellett tette le a voksát, a Győr elleni első félidőben voltak is biztató jelek. Annak a periódusnak a kulcsfigurája Gallardo volt. A Videoton ellen azonban nem lépett pályára. Voltak hírek, amik sérülésről szóltak, de akkor minek utazott el, miért ült a kispadon? Szó se róla, van látnivaló bőven Székesfehérváron, de nem hiszem, hogy a csapat városlátogatást iktatott be a programba. Már a kezdőnél sejteni lehetett, hogy kimaradásával a baloldalunk erős nyomásnak lesz kitéve. Gyakorlatilag ez is történt, folyamatosan jöttek ott a támadások. Gohér nagy munkát végzett, hiszen előtte a csatár Bacsa védekezett. Gosztonyi lecserélése után Seydi került ide, aki szokásához híven nagyon harcos volt, alapvonaltól alapvonalig játszott. Ennek ellenére azt mondom, hiányzott Gallardo. Pedig Seydi hozta amit tud. A saját térfél közepén megkapott labdával megindul és amíg nem szerelik vagy fel nem tűnik előtte az ellenfél alapvonala, rutinszerűen bemutat egy pár biciklicselt, mint direktmarketinges az edényeit és robog tovább a labdával. Addig eszébe sem jut, hogy a pályán azért van másik kilenc ugyanolyan mezbe öltözött játékos, mint ő, hogy  esetleg segítsenek neki. Amerikai futballon szocializálódott nézők ekkor már őrjöngenek, de Seydi szerencsére kevés amerikai futballt nézhetett, mert az alapvonalat elérve nem touchdownt akar elérni, hanem megáll, betájolja a kaput (szerencsére iránytű nélkül is bolgogul) és elkezd befelé cselezni. Ha a túlerőt már ő is reménytelennek ítéli (ilyen is van néha), akkor nagy lelkierőről tanúságot téve megpróbál szabadulni a labdától és beadásra szánja el magát. Az pech, ha Tisza a belső csatár, mert az ő fejét alkatánál fogva nehéz megtalálni (amúgy Rudolfét is). Ennek ellenére kedvelem Seydit, de őrá a labdát csak akkor szabad rábízni, ha max két érintésből a kapuba tudja juttatni. Lehet sokat is mondtam a kettővel. Mindenesetre rávilágít a problémára, hogy Luque kiesésével a bal oldali középpályánk sebezhető. Gallardónak sem igazi posztja, csak remélem, tényleg sérülés miatt nem játszott. Bacsa lassan ráérez  az itteni játékra, de lehet máshol még hasznosabb lenne. Például csatárként? A második félidőben Tisza már labdát sem kapott, ha Rudolf játszott volna itt, akkor ő sem sokat tudott volna hozzátenni a mérkőzéshez.
Itt visszaértünk a bejegyzés elején taglalt témához,  egy ilyen költséggel megszerzett játékost helyzetbe kell hozni, el kell juttatni hozzá a labdát. Ezt a tulajdonos el fogja várni, a stábnak pedig meg kell oldania. A nyertesek mi szurkolók lehetünk!
Hajrá Gergő, Hajrá Sisa, Hajrá Diósgyőr!