Füttykoncert után


Vannak, akik még mindig fejlődésről beszélnek, türelemre intenek. Én meg azt mondom, hogy a kilátástalan, esetleges, impotens támadójátékunk alapján irreális a megszerzett 17 pont és a forduló előtt irreális volt még a helyezésünk is. A Kaposvár elleni mérkőzés maga volt a totális csőd! Ennyire gyatra teljesítményt még idén nem láthattunk a csapattól. És ennyire szánalmas cselekedetet, amit Sisa produkált Gallardo cseréjével, amikor is közkívánatra behozta a spanyolt megkeseredett publikuma nyomására, szintén ritkán látni futballpályán. Tanácstalanság, feladás. Sokszor nincs más út a megújulásra, mint a bukás és ezt most elhozta számunkra Somogyország csapata. A sors fintora a sorsára hagyott egykori csapat veri a delikvens koporsójába az utolsó szöget. Sisának mennie kell! De nem csak neki...



És hogy mire is alapozom megszerzett pontjaink irreális voltát? Számoljunk együtt!

Az UTE elleni első mérkőzést szinte egyedül José Luque hozta le fantasztikus rugótechnikájával, amikor is Fernando fejére tette a labdát, kihagyhatatlan helyzetbe hozva a ,  másik hispánt, nem először a meccsen. Majd a második félidő derekán egy briliáns egyéni akciója végén megszületett a győztes gól is. El Capitano nélkül ez bizony -2 pont

A Siófok ellen is kakában voltunk, vezetett a Siófok, minden reménytelennek látszott. Akkor a másik spanyol hozta le a meccset, miután beállt siófoki vezetésnél. Megbolondította a Balaton- partiak jobb oldali védelmét, így Gohér többször tisztán centerezhetett, amiből is kétszer gól született. Ha nincs Paco, akkor ez biztosan -3 pont. Ja és a biztos kiesőről beszélünk!

A Paks és az MTK elleni győzelmekben nagy szerepe volt a szerencsefaktornak. Mindkét meccsben benne volt a pontvesztés lehetősége. Sőt! De számoljunk optimistán két döntetlennel. -4 pont

Két idegenbeli döntetlenünket is levonhatnám, mert mind a Haladás, mind a Videoton, ha nyer, mondhattuk volna, hogy megérdemelt a győzelmük. De vegyük úgy, hogy megdolgoztunk a döntetlenért. Fehérváron biztosan.

Az Eger elleni három pontunkról csak annyit, hogy a még megilletődött hontalanok ellen, mondhatni magabiztosan nyertünk. Na nem azért mert annyira sziporkáztunk volna! Dehogy is. Azért mert a sokezer ember üvöltése egy kicsi nikotincsíkot hagyott a szépasszonyvölgyiek alsóján, így meg sem próbáltak az akkor számukra még lehetetlennek tűnőt! A történtek után már nem venném fix egyre ezt a meccset sem  a tippmixen. DVTK szurkolók-Eger 1-0.

Tehát. Szerintem reálisan nézve a dolgokat 9 pontot vonhatnánk le megszerzett pontjaink számából, azaz most 8 pontunk lenne, ha nincsenek a spanyolok és a szerencse sem szegődik mellénk, no meg mi sem vagyunk ott 12. emberként. Az pedig erősen kieső hely, a Siófok előtt néhány ponttal, de az újonc Eger mögött. Aki úgy érzi, hogy túlzás, amit mondok, az nézzen csak rá a rúgott góljaink számára. Kiesőjelölt termés. Vagy csak nézze meg az idegenbeli tabellát! A fent említett két iksszel és a szerzett egyetlen gólunkkal már-már siófoki "magasságokba" törünk! Hova süllyedtünk, amikor fejlődnünk kellett volna?!

Milyen türelemről és fejlődésről beszélnek itt emberek? Bár már olyan véleményt is olvastam a hivatalos honlapon, olyan embertől, aki folyamatosan "lekárogózott" - ez most már egy 21. századi diósgyőr vasgyári nyelvújításból született szlengszó lett -, hogy Sisának mennie kell, mert ez kilátástalan. Már szerinte is az, örök optimista szerint... Azért még mindig vannak, akik védik a vezetést. Kimondhatjuk, a kialakult helyzetért elsősorban Sisa Tibor és "stábja" a felelős. De nem vele kezdődött!

Először megszülettek a dilettáns Dudás víziói a dobogóról és az EL selejtezőről, majd hangos koppanás követte a Fradi elleni csindradrattát. Hiába teremtett búcsúhangulatot "Mindenmeccsenteltház" Zoli, a vége mégis apátia lett. A pazar szezonkezdet után jött  a még látványosabb leépülés, ami nem elsősorban Miki hibája, de ez már egy lerágott csont. Ahelyett, hogy mindenki összefogott volna annak érdekében, hogy kimásszunk a gödörből, Szentes és a az általa megvezetett Dudás már csak azon volt, hogy eltávolítsa Mikit a klubtól. A szezonvégi vereségek, a sima kupakiesés ellenére azért nem volt vér a pucájukban, hogy ezt az idény megtegyék. Féltek a népharagtól. Inkább kijárták a főnöktől a törökországi edzőtábort és vártak a kedvező alkalomra. És hogy egy kicsit összeesküdjek, meg kell emlékeznünk Szentes korcsolyabalesetéről. Még Dudás is csak épphogy csak kinézett Belekbe, a klub érdekében folytatott halaszthatatlan tárgyalásokra hivatkozva. Magára hagyták Mikit és vártak. Vártak, majd mutogattak. Hisz ők ott sem voltak! 

A történetet ismerjük, kár felemlegetni. Aztán mégsem jött a beharangozott külföldi edző, aki megrengeti a magyar focit, de előtte még Mr. X sem érkezett meg, hogy szemelvényként csak néhány melléfogást említsek a csodálatos kettős ténykedéseiből. Aztán ott volt még Dudás méltatlan szópárbaja a szintén dilettánsnak mondott városatyával, aminek is a vége gondolom szőnyeg széle volt a főnöknél. Beszéltünk ma már egyszer a türelemről. Na ha türelmes valaki, hát akkor Ő az! Hogy meddig tart még a türelme? Ki tudja. Még azt is eltűri, hogy botcsinálta futballklub vezetők illuminált állapotban lefasszopózzák az egyébként szintén dilettáns magyar játékvezetői kar jelenlévő tagjait. Nagyon mélyen gyökeredzik a mi problémánk, így magasról kell hullani a fejeknek, hogy azért egy kicsit irodalmazzunk is.

Sisa tréner mindenkit megkapott, akit kért. Sisa tréner eredményes munkájához, most tényleg minden adott volt. Kivéve persze a közeget, ami romlott, oszladozó és messziről bűzlik és mindenek okozója! Sisa tréner a mai kupameccsen még biztosan a DVTK kispadját koptatja. Vajon Kecskemétre el kell még utaznia? Én remélem, hogy nem! De ezzel még nem változik semmi. Higgyétek barátaim...


Hajrá DVTK!