Helyzet van?

A pályán egyre kevesebb, a pályán kívül a jelek szerint igen. Ennek, azt hiszem, senki nem örül. Egyszerűen „edzőkérdés” van a klubnál, vagy a háttérben másról is szó van? Tekintsük át az elmúlt időszak eseményeit, mi vezethetett a mostani „helyzethez”?


A viszontagságos tavasz után kevésbé zaklatott őszt reméltünk, igaz a beígért külföldi edző nem jött össze -de talán ettől a pofontól is- klubvezetésünk az első nyilatkozatok alapján lenyugodott, látszólag nem hajszolta tovább mindenáron a nemzetközi szereplést. A tavaszi eredmények alapján ez bölcs döntésnek látszott. Megfogalmazásuk szerint az infrastruktúra éve lesz az idei, a nyugodt építkezés időszaka jön. Az „idén még nem vásárolunk ki játékosokat, folytatjuk az eddigi játékospolitikát” és a szabadon elérhető játékosok közül választunk. Márpedig szabadon elérhető játékos bőven volt a piacon, egész átjáróház lett a klub öltözője. Fizikai felmérések és tesztek garmadája készült, míg végül sikerült egy játékost kiszűrni az önjelöltek közül. Ugyanakkor valami történhetett a háttérben, mert mégis elkezdtünk bevásárolni. A Videoton diszkont árui közül megszereztük Gosztonyit, majd Eleket. Grátiszként ideadták Silvát is tesztelgetni, ha már annyira örömünket leljük benne. A hírek szerint a kivásárlásokhoz módosítani kellett a klub elfogadott költségvetését. Örömtüzek gyúltak a számozott utcákban, lesz itt foci olyan, amilyet a megmaradt állószektorok még nem láttak. A nyilatkozatok ismét a negyedik hely elérését pedzegették. Persze, ha kicsit megnézzük a két játékos statisztikáit, akkor látjuk, hogy nem sok gólt lőttek ők még az első osztályban. Irreális elvárás tőlük a támadójáték ugrásszerű javulását várni. Ez be is igazolódott. Semmi baj, Rudolf játékjoga éppen felszabadult, környékezzük meg. Lőn a csoda! Olyan képességű játékost sikerült igazolni, amilyet rég nem láttunk diósgyőri mezben. Az csak részletkérdés, hogy még további két hónapig sem. Az igazolás hatására immár egész Diósgyőr fénybe borult, aki ezek után sem jár meccsre, az nem igaz diósgyőri. Mellékesen újabb költségvetés-módosítás (Magyarországon ehhez hozzászoktattak minket, szemünk sem rebben már), nyilatkozatok megint a régiek: dobogóesélyes csapat, nemzetközi szereplés, látványos futball az elvárás. Tüzelni kell a népet, hadd fogyjon a jófajta DVTK-sör. Ehhez képest november elején ott tartunk, hogy van 24 játékosunk, de csapatunk nincs. A következtetés a szurkoló számára egyértelmű: az edző a hibás.
Látszólag igen. Mint az jósolható volt Benczés eltávolítása után, az új edző kapott pénzt, fegyvert, paripát. Igaz volt olyan paripa, amelyik sántán érkezett. A vezetés számára felettébb kínos lett volna, ha az új edző megbukik. Pedig a poszt írásakor nagyon közel vagyunk hozzá. Ebből a keretből ki lehet-e többet hozni? Mindenkinek megvan a véleménye erről, a hivatalos fórumon beszéltünk róla épp eleget. Nézzük meg inkább, milyen hatása lehet a jövőre ennek a számomra kapkodónak tűnő félévnek?
Mikor a tulajdonos ideérkezett, egy tudatos klubépítést vázolt fel. Nem kívánta nyakló nélkül önteni a pénzét a klubba, egy Magyarországon eddig még nem működő modellt kívánt bevezetni, amelyhez természetesen hozzátartozik a bevételek növelése. A pályán elért kezdeti sikerek jó hátteret adtak a folyamatos építkezéshez. A feljutás után megnövekedett a szurkolói érdeklődés, ezt jó érzékkel használta ki a menedzsment, leglátványosabb elemei a saját márkás termékek bevezetése, két új shop nyitása, együttműködési szerződések a környékbeli településekkel az utánpótlás és szurkolói bázis szélesítésére, családi nap szervezése, szurkolói lojalitás erősítése. Az erőn felül elért őszi harmadik hely azonban alighanem elvakította a menedzsmentet. Erre utal Dudás Hunor téli nyilatkozata, miszerint egy év alatt sikerült „lépcsőfokokat átugrani”, valamint a Mr.X-ezés. Ez már olyan tünet volt, ami a józanabb szurkolót óvatosságra intette, a lelkesebbekkel azonban elhitette, hogy tényleg eljött a kánaán Diósgyőrben, innentől mi leszünk az örökös bajnokok. Intő jel volt pedig. Ősz végére elfogyott a csapatból a lendület, visszaesett a játék. Jött a bundaügy, aminek vissza kellett volna zökkentenie a józanság felé a vezetést. Ennek ellenére az EL-szereplés minden racionalitáson túl való erőltetése került előtérbe a tavaszi idényben. Olyan helyzetben, ahol a feljutást kiharcoló csapat szétesett, szakmai igazgatónk szerint a téli edzőtáborból gyenge állapotban érkeztek haza a játékosok. Innentől kezdve a vágyak és a csapat pályán nyújtott teljesítménye egyre messzebb került egymástól. Szavakkal, edző kirúgásával, majd korántsem csúcsformában lévő játékosok igazolásával  el lehetett fedni ezt ideig-óráig, el lehetett hitetni a sikerre éhes szurkolókkal, hogy nem csak a háttérben folyik módszeres munka, hanem a kirakatban is, a felnőttcsapatnál. Könnyebb volt ezt tenni, mint a szurkolók elé állni és azt mondani: tévedtünk, jelenleg nem dobogóesélyes a csapatunk. Ekkor jött a Fradi-meccs. Az addig lesajnált csapattól elszenvedett vereséget a belelkesült szurkolók nagy többsége árulásként élte meg. Vége lett a dobogós álmoknak, szembesülni kellett azzal, hogy még a magyar első osztályban sem lehet munka nélkül meccseket nyerni. Pedig ott valós eredmény született, ennyi különbség volt akkor a két csapat játékereje között. Jelenleg ott tartunk, hogy a közhangulat a korábban pont Dudás Hunor által beharangozott külföldi edzőben látja a lehetséges megoldást. Összeesküvés-elméleteket nem gyártok, de az nyilvánvaló, hogy egy minőségi edző idehozatala újabb költségvetés-módosítást eredményez, immár a harmadikat fél szezon alatt. Az általa igényelt új játékosok bérét, kivásárlási árát nem is említve. Minimum 100 millió friss, ropogós forint a klub kasszájába. Itt visszatérhetünk az eredeti klubmodellhez. Emlékszünk? „A bevételek növelése lehetővé teszi a folyamatos növekedést, három-négy év alatt nagyjából önfenntartó lehet az egyesület.” Pontosan az ellenkező irányba megyünk ősszel. Harmadszor fordulunk a tulajdonoshoz, aki eddig látszólag örömmel és dalolva csengette ki a pénzt (bízva abban, hogy játékosok eladásából visszatérül a befektetése, de alapvetően csapdahelyzet ez is, erről talán máskor, ha aktuális lesz). Most is így fog tenni? Alighanem kénytelen lesz, ha korábbi befektetését viszont akarja látni. Mikor fogják a tényleges bevételek így elérni a kiadásokat? Mi lesz, ha megunja és itt hagyja az egészet? Hiszen mikor idejött, nem erről volt szó. Üzletileg aligha kell tanácsot adni L.T.-nek, de valószínűleg ő is elgondolkozik a folyamatokon. Másrészt úgy tűnik, nekünk nincs olyan „felsőbb kapcsolatunk”, hogy állami pénzekhez jussunk, ha megszorulunk. Ne legyen kétségünk, hogy az egyik „népszerű” fővárosi klub, nem véletlen kapta meg most az állami monopol cégtől a több, mint kétszázmillió forintos „adományt”. Sokba kerül a külföldi edző bére, meg az általa azóta szerződtetett játékosoké, valamiből fizetni kell őket. A mi klubunk költségvetési szerkezetéről nincs pontos információnk, de nyugat-európai forrásokból tudjuk, hogy a bérre fordított kiadások a költségek max. 50-60%-át teszik ki. Tavaly is már jóval meghaladtuk ezt az egészségesnek nevezhető arányt, most ebben a tekintetben is tovább romlott a helyzet, pedig egy tavaszi nyilatkozat alapján közelíteni akartunk idén a fentebb írt arányhoz (persze ez szurkolói szemmel kevésbé érdekes, de a működés szempontjából fontos). Kíváncsi leszek a téli értékelő beszédre, hogy miben történt előrelépés. Szeretnék hinni benne, hogy én látom rosszul és a látszólag ellentmondó események egy kerek egésszé állnak össze. Éppen ideje lenne, mert a nézőszám és a szurkolói lelkesedés csökkenőben van. Mondjuk, rá lehet fogni a sok pénteki mérkőzésre, meg a nyuszira. Miért nincs rajtad sapka Tanár Úr?
Végezetül pár szó az „edzőkérdésről”. Reális célnak tűnt, hogy az idén a lelátót, kiszolgáló létesítményeket és a játékteret újítsuk meg. Vajon megéri-e egy passzjátékon alapuló, manapság korszerűnek nevezhető játékot oktató külföldi edzőt idehozni horribilis pénzért enélkül? Először erre alkalmas játéktér kell, épp eleget beszéltünk erről is. Tulajdonképp innen nézve nem tűnt rossz választásnak a Sisa-stílusú játék, amely nagymértékben épít az ívelésekre, indításokra. Ez azonban nem fogja kielégíteni a felfokozott elvárásokat, mert alapvetően egy visszaállt, zárt védekezésből hatékony, ami ellentmond a látványos támadófutball követelményének, felállt védelem ellen leginkább az egyéni képességekre épít (erre Rudolf alkalmas lenne, de horribilis pénzbe kerül a mi pénztárcánkhoz képest, ha esetleg formába lendül, nem lehet itt tartani). Itt megint bezárult a kör. Nem lehet lépcsőfokokat átugrani. Remélni tudjuk csak, hogy a következő lépcsőfok a stadion megújulása lesz. Jó lenne, ha a döntés minél hamarabb nyilvánosságra kerülne (nem lepődnék meg, ha rég megszületett volna). A jelek szerint ez rajtunk kívülálló erőkön múlik, negatív határozat esetén egy helyben topogásra készteti klubunkat. Fentiekben vázolt okok miatt az esetleges új edző személye, a kialakítandó játékstílus miatt sem mindegy.
Hajrá Diósgyőr!