Középszer utca 111.

Nehéz tavaszon voltunk túl, nem volt főállású házmesterünk, csak egy helyettesítő járt fel hozzánk. Valahol máshol volt állásban, ha jól tudom egy jégcsarnokban volt segéd vonalfestő. A nevére már nem is emlékszem, lehet Ál-szentesnek hívták, a háta mögött viszont Lézernek csúfolták, mert teljesen egyenes vonalakat festett fel a jég alá, úgy hogy oda se nézett. De jól korcsolyázott, az biztos és ezt kamatoztatta is folyosótakarításkor, amikor a felmosófájával egyensúlyozása közben csodáltuk minden mozdulatát. Nem félt semmitől, pedig nemrég volt egy balesete. Nem volt minden lakó elégedett vele, ha igaz. Arra viszont határozottan emlékszem, hogy amikor a lakóközösség társadalmi elnöke Dudor úr bejelentette, mindannyian tudtuk: Ő fúrhatta meg a régi házmestert, akit mindnyájan szerettünk, de szánalmas vége lett szegénynek, hólapátolás közben közben legurult a lépcsőn. Csúnya vég, de ha jól hallottam Kencés ma már egy fényűző házban dolgozik, igaz csak alházmester, de Ő legalább sikeres.



Sokan azt beszélték, hogy már korábban is bedolgozott hozzánk a jégfestő,vagy jégkaristoló, mit tudom én! Mint utóbb kiderült, háttérből irányított, azaz összekuszált mindent. Beszélték, szerinte másképp kellene megszervezni a szemétszállítás rendszerét a házban, mert nem vagyunk elég hatékonyak. Ezért el is mentek Dudorral a háztulajdonoshoz, Fesztingyen úrhoz. Pénzt kérni a fejlesztés végrehajtásához. Valami svéd világszabadalomról volt szó, abba kellett volna gyűjteni a szemetet. Ez csúcstechnológia. Kétség sem férhet hozzá. Ezzel forradalmasítani fogjuk a mocsokeltüntetés fáradalmas munkáját. Szétszórjuk. Szelektíve. Mert valami osztogató vagy irányító volt a fickó. De ekkor még titkos. Majd később kiderült, kár volt ennyit titkolózni, ez sem tud többet, mint bármelyik hajléktalan az utca végi kocsmák elől, pedig azok szétválasztják a fogkrémet a tubustól, hogy leadhassák a MÉH-be egy korty tablettásért cserébe. Fesztingyen úr, amikor megtudta, hogy mire adattak már ki vele megint pénzt, nagyon mérges lett. Ebből neki elege van, jöjjön az import szemétszortírozó, legyen bármi is az ára. Ott van például az új kapucsengő szerelő, Duna esete!  Rá is azt mondták, annak a kapusnak csengettek, amivel Ő szembe kerül! Aztán mi lett a vége? Duna csak kopogtatott, de arra meg senki nem nyitotta ki a mennyország kapuját. Pedig Ő sem volt olcsó. Igen ám, de akkor még itt dolgozott Kencés, akit el kellett valahogy takarítani az útból, hogy az import létrejöhessen...

Na ekkor volt az az ominózus balesete Ál-szentesnek. Elcsúszott valami banánhéjon, Dudor meg, hogy szolidaritását kifejezze, elment tárgyalni a kocsmába, ahol is megtalálta nekünk a később már legendaként emlegetett Körmöcit. Aki mindenre megoldás, de legalábbis, amíg Ő velünk van, nem lesz egy üres lakás sem! Ő indította el a minden emeleten teltház programot. Azt mondják - innen én a földszintről ezt nem tudhatom biztosan - a tizediken minden lakás üres. Fenn a tetején. A fejénél.

Egyedül Kencés ment hát el a Házmesterek Országos Világtalálkozójára, Telekre. Vitte magával takarítócsapatát is, hogy majd ott jól továbbképződjenek. Persze a mindig jól helyezkedő Ál-szentesnek itt is kísértett a szelleme, csak úgy a háttérből, ahogy szokta. Kerülővel, Onga felől, ja. A piramis alakzatú, semmire sem jó takarítógép, amit becsempészett Kencés poggyászába, mindent elrontott. Elől mindig csak egy takarítófej lehet! Különben még rend lenne, nagyon! Kencés nem tudott mit kezdeni a dologgal, Ő még a régi felállású támadó rendrakás híve volt. Bele is bukott, amikor utolsó reménységét, Szipkait bekasztlizták, szemetelésért.

Na ekkor lett ideiglenes házmester Ál-szentes. Most már nem magyarázhatott, nem sugallhatott a háttérből, most már neki kellett rendbe tenni a ház dolgait. Tette is a dolgát, inkább rosszul, mint jól,. De nem sok volt már hátra, megúszta. Már majdnem megérkezett a külföldi technológus, aki megrengeti a ház alapjait is. Dudor állítása szerint ilyet még nem látott a magyar házmester-társadalom! De csak azért majdnem, mert otthon volt még másik hét háza, amit még az amerikás óriásköltöztetők sem tudtak elhozni vele. Ő meg azok nélkül egy lépést sem tesz ki a házból. Azokat Ő építette a saját kezével. Izéjével. Fesztingyen úr megfizethette volna a költözködés költségeit, de hát már megint Ő? Na nem! Inkább jöjjön a Csicska, akit ugyan csábítottak a Szaharába homokszemeket fényezni, de ha feszt ingyen dolgozik, akkor felkopik az álla. Gondolta emez és dél helyett északnak vette az irányt. Szimpla adósság leróvásból. Mert tartozott. Tartozott a háznak a lakbérrel, gondolta ledolgozza. Mert Ő is lakott már itt rövid ideig a Középszer utcában, de anno dobbantott, amikor a lakbért szedték. Hiába mentek utána a lakók, hogy ugyan jöjjön már vissza. Ő gerinces ember lévén, nem változtat a döntésén. De inkább a híd alatt lakik, semmint másik házba költözne. Azonban hideg tavasz köszöntött ránk, Ő meg beköltözött valami ál-szabóhoz. Mindegy most már megérkezett, mi megbocsátunk, kezdődhet a munka! Ledolgozhatja tartozását a lakók felé.

Aztán később, mondhatni elég hamar és sokan rájöttünk, jobb lett volna ha a sivatagba megy, mert itt nincs mit fényezni, így hát magát kezdte el. Ennek nem lesz jó vége! Dudor meg is büntetett minket, pedig mi nem is csináltunk semmit, Dudolfot se mi hoztuk ide. Ál-szentes hozta, hogy Ő majd segít rendet tenni a kapuk előtt, új seprőként. Most még ugyan pereg belőle fémpénz, mert az nem fogadja el. Csak nagyban játszik. Nem baj! Majd télen! Ha leesik a piros hó, talán akkor, biztosan.

Addig is marad nekünk a középszer...


Hará DVTK!


/ A hivatalos honlapról véve az ötletet (plagizáltam, bocsi), írásunk egyik főszereplőjének a nevét  lecseréltem. Köszönet érte az ötletgazdának! /