A címer maga a stílus




Amennyiben a bajnokság végén a felsőházban végzünk, én már elégedett leszek. Kupadöntőről még csak álmodozom. A kupa lutri, ezért bármi megtörténhet és annak az ellenkezője is.

Én már annak is örülnék, ha lenne játékunk. Mert nincs. Nem én mondtam, hanem Tamás! Szó szerint: “semmilyen” nincs. Barátném azt mondja, ne hasonlítsam én ezt ahhoz, amit a tévében látok, mert az is egy játék, meg ez is. Ez egy másik. Rendben, én ezzel már elég régen tisztában vagyok. Írtam itt már többször is: én csak azt szeretném, hogy nyomokban hasonlítson, kicsit hajazzon a játékunk a Bilbaoéra, vagy bármely másik top bajnokság középcsapatának a játékára. Szerintem ehhez nem kell egyéb, mint lelkiismeretetes felkészülés, sok munka és még több munka.

Azt is tudom, hogy Susaeta vagy Muniain is egy másik minőség. Hiába hiszi azt Ugi, hogy ő megállná a helyét a spanyol bajnokságban, én tudom, hogy nem. És nem csak a saját hibájából indulna óriási hátránnyal a fent említettekkel szemben. A baszk gyerekek olyan képzést kaptak, amilyenről a jó magyar spíler még csak nem is álmodhat! Olyan szakemberektől tanulhattak, amilyenekkel itthon ő nem találkozhatott, nem ő tehet róla. És nem is várjuk el tőle, hogy Salah legyen.

Egy dolgot viszont tehetnek a mieink is! Alázatosan dolgoznak. Minden egyes meccsen, minden egyes edzésen maximális erőbedobással és koncentrációval odatehetik magukat, mintha az életük múlna minden egyes sprinten, minden egyes becsúszáson, minden egyes bedobáson, szögleten. Ha nem így tesznek, semmi értelme annak, amit csinálnak!

Bódog Tamás meg nézzen spanyol bajnoki meccseket, de angolt is, biztosan tanul belőle. Ő jobban átlátja, lévén szakember, hogy védekezik a Valencia, hogy támad le a Liverpool és szerez labdát és ehhez milyen szerkezet és milyen típusú játékosok illenek. Nem szégyen a jobbról tanulni! És még egy dologra inteném: ne akarja a saját képére formálni a csapatot, ne akarjon magyar játékosokkal német focit megvalósítani. És egy valamit végképp ne akarjon, egy másik futball filozófiát meghonosítani itt Miskolcon. 

Na nem a mentalitásról beszélek, nem a játékhoz méltó profi szemléletről. Azt köszönjük. De stílust itt neki nem kell felépítenie, mert régen rossz annak a csapatnak, amelyiknek nincs klub filozófiája. A DVTK-nak van! Amióta csak világ a világ a Diósgyőr a megalkuvást nem tűrő harcosságáról, támadójátékáról volt híres. Itt a szélsővédők mindig többet látták az ellenfél tizenhatosát, mint a sajátjukat, az ellen alapvonala az édes testvérük volt! Kit érdekli, hogy hány gólt kapunk, amikor csak a címer számít?! Van nekünk játékunk. Nem is akármilyen, nemhogy semmilyen?! Támadás! 

Lassan ideje indulni Debrecenbe.